Az énekesnő mit sem változott, mióta szárnyára kapta a világhír, ugyanolyan laza, nyers és őszinte, mint azelőtt. És még mindig nem megy a szomszédba, ha polgárpukkasztásról van szó. Egy ausztrál hotelben például nemrégiben összetűzésbe keveredett valakivel, és a vita végül majdnem verekedésig fajult. A biztonsági őrt, aki megpróbálta visszafogni az önuralmát veszített sztárt, Pink állítólag egyszerűen megharapta. Az is többször előfordult már az énekesnő karrierje során, hogy ittasan lépett a színpadra. Ennek azonban vége, legalábbis Pink fogadkozása szerint. Na nem a bűnbánat hatására tette eme nyilatkozatot a vadóc szőkeség, hanem orvosai tanácsára, a gyomorfekélyének ugyanis nem tett jót a töméntelen mennyiségű sör. Másik káros szenvedélyéről, a dohányzásról viszont semmilyen indokkal nem hajlandó lemondani, pedig az elszívott napi egy doboz cigaretta nemcsak a tüdejének, hanem világszerte csodált hangjának is árt. Ezek után jogos a kérdés, vajon mit szól ahhoz Pink, hogy fiatalok ezrei tartják a példaképüknek. ,,Nem vagyok tökéletes, úgyhogy talán példaképnek sem vagyok a legjobb. De legalább őszinte vagyok!”

Őszinteség és öntörvényűség: akár ez is lehetne Pink mottója, például az új lemez kapcsán, amellyel saját bevallása szerint megint csak korlátokat döntöget. Bár a Missundaztood stíluskavalkádjához képest ezúttal egységesebb anyag született, unalmasnak vagy egysíkúnak semmiképp sem nevezhető. A jó barátnő és ezúttal is szerzőtársként munkálkodó Linda Perry szerint: ,,Totál el fognak ájulni tőle, egyáltalán nem olyan, mint amilyet várnak az emberek. Pink végre igazán megmutatja a benne rejlő tehetséget, és egyértelműen magasabb szintre lép zeneileg. A dalszövegek is változatosabbak, elég a nyafogásból, a gyerekkori nehézségekből! Pink most egyes szám harmadik személyben mások problémáiról énekel.”